Családi csapatépítés

Az utóbbi pár hónapban különösen nagy nyomás helyeződött a családokra. A családi otthon vált a munka, a tanulás és a családi élet színterévé. Egyszerre volt játszóház, iskola és munkahely. Talán a családtagok frusztrációja is növekedett a korlátozások és bezártság kapcsán. A családtagok külön-külön személyenként és a család, mint egész is egy krízishelyzeten van túl, talán az események feldolgozása még véget sem ért. A következőkben olyan játékokat, ötleteket gyűjtöttem össze, amivel egy kis színt lehet vinni a családi életbe, lehet erősíteni a családi kapcsolatokat.

1.) Közös alkotás

A játék lényege: Közös alkotást létrehozni a család tagjaival. Minél nagyobb lap áll rendelkezésre, annál szórakoztatóbb (pl. csomagoló papír). Felhasználhatunk ceruzákat, filceket, zsírkrétát, festéket, bármit, ami eszünkbe jut és elérhető. Kifejezetten jó feszültségoldó, ha van lehetőség a maszatolásra, lendületes, nagy mozdulatokkal alkotásra (legalábbis a gyerekeknek 😊). Készíthetnek konkrét rajzot, képet (pl. táj, kitalált világ, mese), de ha erre nem motiváltak a gyerekek, akkor lehet a cél egy minél színesebb firka rajz elkészítése, vagy tenyérlenyomatokkal díszítés, stb. Ha van rá lehetőség, a közös munkát akár ki is tehetik valahová.

Alternatívák:

- Egy nagy közös alkotás készítése egy lapra.

- Minden résztvevő elkezd egy saját alkotást, majd egy egyeztetett idő lejárta után mindenki továbbadja a lapját a mellette ülőnek addig folytatva, míg vissza nem ér hozzá a sajátja.

- Párokat alkotva elkészíteni az alkotást.

A játék célja: közös élmény, feszültségoldás, egymás ötleteinek elfogadása, támogatása

2.) Arcszobrászat

Résztvevők és helyzetük: A játékot játszhatjuk 3-an vagy 5-en egyszerre. (Ha párosan vagyunk, nem gond, több kör alatt lehet cserélgetni. A „néző” számára is vicces, szórakoztató lehet az események megfigyelése.) Az egyik játékos lesz a „modell”. A másik 2-4 résztvevő párt/párokat alkot. A pár egyik tagja lesz a „szobrász”. Ő szemben helyezkedik el a modellel. A pár másik tagja lesz az „agyag” (vagy gyurma, ha azt jobban ismerik a gyerekek). Az „agyag” a modellnek háttal helyezkedik el, úgy hogy semmiképpen nem lássa a modell arcát.

A feladat: A modell felvesz valamilyen arckifejezést, grimaszt (lehetőleg minél viccesebbet). A szobrászoknak ennek az arckifejezésnek a pontos mását kell megalkotniuk a rendelkezésükre álló agyagon. A megformálandó arcot csak kézzel alakíthatják, próbáljanak minden részletet beállítani rajta. (Ha szükséges, emlékeztethetjük a gyerekeket, hogy finoman érjenek egymáshoz.) Az alkotás alatt tilos beszélgetni, nem lehet szóban instruálni az agyagot. Ha elkészült a szobrász (szobrászok), megfordulhat az agyag, hogy ő is lássa a modellt, illetve fordítva. Ha többen játszunk, akkor a modell, vagy a néző akár rangsorolhatja is az elkészült műveket az alapján, hogy mennyire hasonlítanak az eredetihez.

A játék ideje: Egy kör kb. 5 perc, ha már ismertek a szabályok.

A játék célja: közös élmény, csapatépítés, bizalom építése

Mit rajzolok a hátadra?

A résztvevők leülnek egymás elé. A leghátul ülő játékos az ujjával felrajzol egy egyszerű formát (pl. szív, virág, napocska, cica fej) az előtt ülő hátára. Ő megfigyeli, hogy mit rajzolhattak rá, majd tovább rajzolja a rajzot az előtte ülő hátára. Ha a legelöl ülő résztvevő hátára is felrajzoltuk a formát, ő lerajzolja egy papírra, ami szerinte a hátára került. Ekkor a leghátul ülő megmutatja, hogy milyen rajzzal indított a sort? Van különbség? 😊

Játsszunk bábszínházat!

Nem kell nagy dologra gondolni. Elég egy-két szék, pár plüss, és máris kezdődhet az előadás. Az improvizációt minden gyerek szereti, főleg, ha éppen anya vagy apa a mesemondó, de egy ismert mese vagy történet ugyanolyan sikert arathat. Gyakran a gyerekek már saját kis történeteiket is szívesen eljátsszák. A családtagok alkothatnak történetet egyedül, de akár több előadó is lehet egyszerre.

1. Közös mese alkotás

A játék során a résztvevők körbe ülnek. Valaki elkezd mondani egy kitalált mesét. Használhatunk a gyerekek által megszokott mesekezdő formulákat (például: Egyszer volt, hol nem volt…), hogy segítsük őket képzeletük mozgósításában. Majd az óramutató járásával megegyező irányban haladva, a következő személy folytatja a mesét. Mindenkinek maximum egy perce van, aztán tovább kell adni a szót. Akár jelezhetjük is egy labda, plüss vagy egyéb tárgy továbbadásával, hogy éppen ki a mesélő, kire kell figyelni. A történetet addig folytathatjuk, amíg kedvünk van, illetve, amíg leköti a gyermekek figyelmét. Ha van kedvük, akkor az így megalkotott meséről rajzot, festményt vagy bármilyen egyéb alkotást is készíthetnek a gyerekek.

A játék célja: közös élmény, közös alkotás, egymásra figyelés, lehetőség a gyerekeket foglalkoztató témák, érzések, élmények szimbolikus kifejezésére, feldolgozására

2. Vak vezet világtalant

Miután mindenki választott magának egy párt, az egyikük behunyja a szemét, és a párjára bízza magát. Ő a "vak". A pár másik tagja vezeti a vak személyt valamilyen érintéssel (pl. belekarol, megfogja a kezét, vállára teszi a kezét). Játszhatjuk a lakásban vagy az udvaron. Ha van lehetőségünk, akár nehezíthetjük is a terepet akadályok kihelyezésével (pl. párna, amire nem szabad rálépni). Játék közben jelezhetik egymásnak, ha valami zavaró (pl. "Kicsit ijesztő nekem, hogy ennyire sietünk, kérlek, lassíts egy kicsit."). A végén beszélgethetünk róla, hogy ki hogyan érezte magát, mikor őt vezették, illetve, amikor ő vezetett egy másik személyt. Egy "vakot" egymás után két ember is vezethet. Ilyenkor elmondhatja, érzett-e különbséget!

Alternatívák: Bekötött szemű társunknak a haladási irányát a párja hangja határozza meg, aki tőle körülbelül 2 méter távolságban halad. Dúdolhat vagy ismételgethet egy hangot, szót. A “vaknak” követni kell az irányt, és fel kell ismerni a hang tulajdonosát is.

A játék ideje: Egy páros cserével kb. 10 perc.

A játék célja: közös élmény, bizalom, egymásra figyelés

Forrás: (Bakos I., Gulácsi I. (Szerk.) (2003). Játéktár. A nemformális pedagógia módszertanára épülő gyakorlatok fiataloknak és a velük foglalkozó szakembereknek.

Ács Réka pszichológus, Nagy Eszter pszichológus