Hogyan tanítsunk problémamegoldó készséget gyermekeinknek?(3-14 éves korig)

Akár egy játékkal kapcsolatban kialakult konfliktusról, akár egy nehéz matekfeladatról, vagy nem kívánt irányú kortárs nyomásról van szó, a gyerekek napi szinten problémákkal és kihívásokkal szembesülnek, életkortól függetlenül.

Szülőként, felnőttként nem lehetünk mindig ott mellettük, hogy minden problémájukat helyettük oldjuk meg, de nem is ez a dolgunk. Az a dolgunk, hogy megtanítsuk őket arra, hogy hogyan tudják ők maguk megoldani felmerült problémáikat. Így válnak majd magabiztos, önálló és sikeres személyekké.

Azok a gyerekek, akik rendelkeznek problémamegoldó készségekkel, amikor egy kihívással szembesülnek ahelyett, hogy kiborulnának és feladnák, tudják kezelni az érzelmeiket, kreatívan gondolkodnak, és kitartanak, amíg nem találnak használható megoldást.

De hogyan is tanítsuk meg a problémamegoldást a gyerekeinknek?

Ez elsősorban az életkoruktól függ. Ahogy nőnek, a gondolkodási képességeik és a kihívások, amelyekkel szembenéznek változnak, így a problémamegoldó készségek tanításának és gyakorlásának módjai is mások az egyes életkorokban.

Három általános irányelv a problémamegoldás tanításában,

amely minden életkorban hasznos

· Mutassuk be a hatékony problémamegoldást

Ha olyan problémával találkozunk, amelybe a gyermek is beavatható, gondolkodjunk hangosan a megoldáson, hogy ő is hallhassa. Így tulajdonképpen működés közben, valós példán láthatja azokat a folyamatokat, amelyeket megbeszéltünk korábban, és ezeket be is tudja építeni a mindennapjaiba. Az is fontos, hogy a gyermekünk azt is lássa, nem dől össze a világ, ha hibázunk. Könnyen lehet, hogy nem az első megoldás lesz a jó megoldás, és ez is rendben van.

Amikor saját példán mutatjuk be a problémamegoldást, fontos, hogy elmagyarázzuk azt is, hogy bizonyos dolgokra van ráhatásunk, de más dolgokra pedig nem. A problémamegoldó gondolkodásunk során arra kell összpontosítanunk, amit ténylegesen tudunk irányítani.

· Kérjünk tanácsot

Ha valamilyen probléma megoldásán gondolkodunk, megkérdezhetjük a gyerekeket, nekik milyen ötleteik lennének. Ez megtanítja nekik, hogy nem kell mindent nekünk tudni, és belefér, hogy hibázzunk, amikor kihívásokkal nézünk szembe. Ez egy remek lehetőség, hogy gyakorolják a problémamegoldó készségeiket, amellett önbizalmat is ad nekik, hiszen értékeljük az ötleieket és ez magabiztossá teszi őket, amikor saját problémáik megoldásához kell látniuk.

· Ne adjuk készen „A Megoldást”

Akármennyire is nehezünkre esik, muszáj engednünk a gyerekeknek, hogy küszködjenek, néha elbukjanak, de ezáltal tanuljanak a következményekből.

Nézzük milyen lehetőségeink vannak egyes életkorokban a problémamegoldó készségek fejlesztésére. Az itt feltüntetett életkori sávok persze csak általánosan kezelendők, ha úgy érezzük, valamelyik stratégia kifejezetten jól jönne a gyermekünknek, akkor mindenképpen próbáljuk ki

3-5 éves kor között

Érzelemszabályozás segítése

Ahhoz, hogy a problémamegoldáson tudjanak gondolkodni a kisgyerekeknek először meg kell tanulniuk kezelni az érzelmeiket. Nagyon nehéz logikus megoldásokon gondolkozni, miközben teljes átéléssel hisztiznek.

Az érzelmek kezelésének kulcsa, a nulladik lépés az, hogy gyermekünk megtanulja, hogy minden érzés elfogadható, igazából nincsenek rossz érzelmek. Még az olyan negatívnak hívott érzések is, mint a düh, a szomorúság, a mérgesség is tanítanak fontos dolgokat. Érezhetünk bármit és az mindig rendben van. Az a nem mindegy, hogy hogyan mutatjuk ki ezeket az érzelmeket, hogy mihez kezdünk velük. A következő lépések segíthetik gyermekeiket az érzelemszabályozás megtanulásában.

· Első lépés: az érzelem megnevezése és elfogadása. Amikor gyermekünk zaklatott állapotban van, szüksége lehet arra, hogy segítsünk neki megérteni, feldolgozni, amit érez. Például megfogalmazhatunk valami hasonlót: „Értem, hogy haragszol, mert Zsófi játszik azzal, amivel te szerettél volna.”

· Második lépés: az adott érzelem feldolgozása. Segítenünk kell, hogy gyermekünk megnyugodhasson. Jó ötlet lehet egy nyugodt helyre kísérni, segíteni, hogy ott egyedül lehessen, esetleg megtanítani, hogy vegyen egy nagy levegőt és lassan fújja ki. Az is lehet, hogy előbb le kell vezetnie a feszültséget, erre mindig biztosítsunk biztonságos lehetőséget, ha úgy érezzük szüksége van rá. Toporzékolhat, ugrálhat, helybenfuthat, kiabálhat, papírt tépkedhet. Igazából mindent csinálhat, amivel nem bántja magát vagy másokat, nem veszélyes senkire és semmire nézve.

· Harmadik lépés: problémamegoldás. Ötleteljünk közösen a gyermekkel, inkább többet hallgatva, mint beszélve. Ez lehetőséget biztosít a gyermeknek, hogy gyakorolja problémamegoldó készségeit, bátoríthatjuk ötleteit, növelve önbizalmát, és sokkal valószínűbb, hogy véghez is viszi a problémamegoldó tervet, hogy ha azt ő találta ki.

„Mi ebben a legnehezebb?”

Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk küszködik valamivel, vagy nagyon frusztrált, feltehetjük neki ezt a kérdést. Ez rávezeti a gyermeket arra, hogy keresse és azonosítsa a probléma gyökerét, azt a részt, amivel igazán foglalkoznia kell, hogy túl lehessen ezen a kihíváson.

Ha sikerült megfogalmaznia, amit mondott, foglaljuk össze, és ismételjük el, hogy biztos lehessen benne – na meg mi is – hogy pontosan értjük, mi foglalkoztatja. „Szóval, azt mondod, ez és ez a baj?”

Amint mindketten biztosak vagyunk benne, hogy mi az igazi baj, bátorítsuk gyermekünket, hogy kezdjen el a megoldáson töprengeni: „biztosan meg lehet ezt is oldani valahogyan” vagy „biztos van valami, amit tudsz tenni”. Ha nehézségei vannak, segítsük azzal, hogy közösen ötletelünk, kérdésekkel vezetgethetjük, ha úgy érezzük szüksége van rá.

Problémamegoldás kreatív játékkal

Érdemes engedni a gyerekeket, hogy az érdeklődésük alapján válasszanak játéktevékenységet. A szabadjáték sok lehetőséget biztosít arra, hogy gondolkozzon és problémákat oldjon meg. A gyerekek nagyon hatékonyan tudnak tanulni a játéktapasztalataikból. Építőkockákkal, kirakóssal, öltöztetős babával való játékuk közben megtanulhatják akár a problémamegoldás folyamatát is, hiszen ezek a tevékenységek a kritikus gondolkodás alapjait fejlesztik: Hova való ez a kirakósdarab? Hogyan építsem a tornyot, hogy magasabb legyen? Mibe öltöztessem a babámat, ha bálba megy? Hova is tettem a koronáját?

Problémamegoldás mesékkel

Az életkornak megfelelő történetek nagyon sokat segíthetnek a gyerekek problémamegoldási készségeinek fejlesztésében, hiszen ott olyan dolgokat tapasztalhatnak meg a főszereplőn keresztül a képzeletükben, ami a valóságban nem mindig lehetséges, ám a tapasztalatok átjárhatóak.

Ahogy haladunk a kiválasztott történetben érdemes egyszer-egyszer megállni, megkérdezni gyermekünket, mit csinált volna ő ebben a helyzetben, mi lenne annak a következménye, mit gondol arról, amit a főhős választott, került-e már hasonló helyzetbe. Ezek a megoldások igazán jól az olvasott történeteknél működnek, de a gyermek kedvenc rajzfilmjén, filmjén is kipróbálhatjuk.

5-7 éves kor között

Problémamegoldó lépések tanítása

Szerencsés, ha következetesek vagyunk abból a szempontból, hogy milyen gondolkodást tanítunk nekik, miben segítjük őket, mit várunk el tőlük. Ez az öt lépéses stratégia hasznos lehet:

· Első lépés: Mit érzek? Segítsük gyermekünket abban, hogy felismerje mit érez az adott pillanatban (dühös, kíváncsi, csalódott, izgatott stb.). Ha a gyermekünk – akár a segítségünkkel – felismeri és meg tudja nevezni, amit érez, az nagyon sokat segít abban, hogy tudja kezelni akár szélsőségesebb érzelmeit is, hiszen már van ismerete arról, hogy egy-egy adott érzelemmel mit tehetünk.

· Második lépés: Mi a probléma? Terelgessük gyermekünket abba az irányba, hogy azonosítani tudja a konkrét problémát. Segítsük őt abban, hogy vállalja a felelősséget azért, ami történt, és ne másokat hibáztasson. Például ahelyett, hogy „Zsolti miatt bajba kerültem a szünetben” tereljük afelé, hogy „Bajba kerültem a szünetben, mert veszekedtem Zsoltival”.

· Harmadik lépés: Mi lehet megoldás? Bíztassuk gyermekünket, hogy találjon ki annyi lehetséges megoldást, amennyit csak tud. itt még nem is kell, hogy ezek használható vagy jó megoldások legyenek. Itt csak ötletelünk, nem minősítjük a gondolatokat, amelyek eszünkbe jutottak.

· Negyedik lépés: Mi történne, ha…? Beszéljük meg, hogy mi lenne a következménye az egyes megoldási ötletnek, ha kipróbálnánk. A megoldás igazságos mindenki számára? Hogyan éreznének mások, ha ezt tennénk? Ha gyermekünk bizonytalan ezzel kapcsolatban, el is játszhatjuk az egyes megoldásokat, mert nagyon fontos, hogy megtanulják figyelembe venni döntéseik pozitív és negatív következményeit, magukra és másokra nézve is.

· Ötödik lépés: Melyiket próbáljam ki? Kérjük meg gyermekünket, hogy válasszon ki egy megoldást, és próbálja meg. Ha a stratégia nem működött, beszéljünk arról, mi lehetett ennek az oka, és segítsünk neki választani egy másikat, amit megpróbál. Ha az sem működik, azt is megbeszéljük, és megint választunk egyet, és így tovább. Következetesen kell segíteni gyermekünket a lépések próbálgatásában, hogy minél könnyebben váljon gyakorlattá, és a gyermekünk minél hamarabb váljon önálló, hatékony problémamegoldóvá. Az is nagyon sokat segít, ha láthatják, hogy mi hogyan oldunk meg olyan problémákat, melyekbe bevonhatóak. Mindig jó ötlet átbeszélni, hogy az egyes megoldásokban mi működött, mi nem, mit kellene legközelebb máshogyan csinálni.

Problémamegoldás kreatívan

A kreatív tevékenység egy másfajta játék jellegű elfoglaltság, amely során a gyerekek gyakorolhatják a problémamegoldó lépéseket. Mindegy, hogy filctollakkal, gyurmával, kartonnal, ragasztóval, fonallal vagy origamipapírral foglalatoskodnak, nagyon sokféle érdekes alkotás születhet, ha engedjük, hogy szabadon, kimondott cél nélkül kísérletezzenek az alapanyagokkal.

Tegyünk fel nyílt végű kérdéseket

A nyílt végű kérdések remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy gyermekeink kreatívan gondolkozzanak, fejlődjön a kritikus gondolkodásuk. Ilyen kérdések például:

· Hogyan tudnánk közösen megoldani?

· Hogyan jutottál erre a megoldásra?

· Mi újat tanultál?

· Mi volt a legérdekesebb ebben a helyzetben?

· Mit gondolsz, mi történne, ha…?

· Mi volt a könnyű? Mi volt a nehéz?

· Mit szeretnél legközelebb máshogyan csinálni?

A nyílt végű kérdésekre nem lehet csak egy igennel vagy nemmel válaszolni, és nincsen jó vagy rossz válasz. Ezek a fajta kérdések nem csak akkor hasznosak, ha a problémamegoldás van terítéken, hanem akkor is nagyon jól jönnek, ha szeretnénk, hogy a gyerekek elgondolkodjanak valamin, és maguktól jussanak valamilyen következtetésre, mert az mindig jobban beépül, mintha készen kapnák azt. Emellett, ha valóban meg akarjuk tudni, mi jár a gyermekünk fejében, vagy hogyan érezte magát, az igen-nem választ igénylő kérdéseink helyett is nyugodtan használjunk nyílt kérdéseket, ez segíteni fogja a kommunikációt.

7-9 éves kor között

A probléma darabokra szedése

Ez a megközelítés a korábban említett, 5-7 éves korban ajánlott „mi ebben a legnehezebb?” stratégia magasabb szintű változata.

Minél nagyobb a gyermekünk, annál nagyobbak a problémái is. Ha gyermekünk olyan kihívással áll szemben, amely óriásinak, megoldhatatlannak és lehetetlennek tűnik, bíztassuk arra, hogy szedje szét kisebb, könnyebben kezelhető darabokra a problémát.

Például, tegyük fel, hogy a gyermek egy iskolai feladatára rossz jegyet kapott. Mitől lett ennyire rossz a jegy? Mi okozza ezt a problémát?

Bátorítsuk, hogy szabadon ötleteljen, hogy mi lehet a válasz erre a kérdésre, és tegyünk fel neki nyílt végű kérdéseket, ha úgy érezzük elakadt. Ha sikerül megtalálnia a rossz jegy okát (pl. hiányzó feladat, vagy nem oda figyelt miközben dolgozott, segítségre lett volna szüksége, de nem mert kérni, nem készült eleget stb.) az már olyan méretű probléma, amelyre könnyebb megoldást találni.

Az elromlott mozgólépcső (a videó megtekinthető itt)

A kihívások elfogadásának és a problémák egyéni megoldásának fontosságáról beszélhetünk, ha megnézzük az elromlott mozgólépcső videót. Bár a videó angol nyelvű, a helyzet tisztán érthető: egy mozgólépcső váratlanul elromlik, a rajta álló két ember „ottragad” és elkezd segítségért kiáltozni. Ebben az életkorban a gyerekek valószínűleg már nevetni kezdenek, hiszen azonnal tudják a megoldást: föl kell menni a mozgólépcsőn, mintha sima lépcső lenne.

Ezzel a videóval bemutathatjuk gyermekünknek, hogy nagyon sokszor az emberek furán viselkednek nehéz helyzetekben. Kérdezzük meg, szerinte miért nem mentek fel a lépcsőn, miért nem szálltak le a mozgólépcsőről.

Előfordulhat, hogy ha problémával néz szembe, a gyermekünk is „ottragad”. Lehet, hogy meg sem próbál kitalálni valamit, hanem egyből segítséget kér, még azelőtt, hogy próbálkozott volna bármivel. Bíztatni kell a gyerekeket, hogy ha kihívással találja szemben magát attól ne ijedjen meg, ne dühöngjön rajta, hanem fogadja el azt, és próbálja kitalálni, hogyan oldhatja meg.

9-11 éves kor között

Problémamegoldás ösztönzése

Adjunk a gyerekeknek mindenféle alapanyagokat (pl. szívószálat, vattapamacsokat, fonalgombolyagot, ruhacsipeszt, ragasztószalagot, iratkapcsot, post-iteket, hurkapálcikát stb.), és kérjük meg őket, hogy a rendelkezésre álló dolgokból készítsenek dolgokat. Például:

· manócsapdát

· pályát kisautóknak

· társasjátékot saját szabályokkal

· kommunikációs eszközt

· szállítóalkalmatosságot

· vagy bármit, amit ki tudunk találni és érdekes kihívás lehet

Ez egy szórakoztató módszer arra, hogy a gyerekek gyakorolhassák a kritikus gondolkodást és a kreatív problémamegoldást. Lehet, hogy bizonyos dolgok elsőre sikerülnek, de lesznek olyanok is, amelyek megoldásán sokkal többet kell majd gondolkozniuk. Ahogy a szokatlan eszközök felhasználásával próbálják megoldani a szokatlan problémákat, olyan gondolkodásmódot gyakorolnak, amely nagyon hasznos lesz nekik végig az életük során, ezért érdemes ilyen játékokat játszani velük.

Dolgozzanak meg a dolgokért

Ha a gyermekünk kér egy új játékot, kütyüt vagy ruhát, az remek lehetőség, hogy javasoljuk, készítsen tervet arról, hogyan tudná megszerezni az áhított dolgot. Így nagyon motivált lesz arra, hogy ötleteljen és értékelje a kitalált megoldásokat, vagyis gyakorolja a problémamegoldást.

Leírva jobban látszik

Készíthetünk táblázatot, amelyben feltüntetjük az azonosított problémát, és az arra kitalált összes megoldási javaslatot, amelyeket értkelhetünk. Gyermekünk számára így szemmel látható, hogy mennyi lehetőségünk van, és hogy többnyire milyen megoldások működhetnek, merre érdemes gondolkodni, ha legközelebb hasonló gonddal kerül szembe.

12 éves kor fölött

Közös társasjátékozás

A sakk, és az egyéb stratégiai gondolkodást igénylő táblás játékok nem csak segítik a problémamegoldó készségek fejlődését, hanem a gyerekek agyát és idegrendszerét is fejlesztik. A kritikus gondolkodás, kreativitás, helyzetfelmérés és helyzetfelismerés készségei is működésbe lépnek játék közben. Vannak online változatok is, és az sem baj, ha nem tudjuk, hogyan kell játszani, remek közös program, hogy megtanuljuk együtt a szabályokat.

Próbáljanak programozni

A mai tizenévesek egyébként is nagyon szeretik a digitális eszközöket, és ezen a téren spontán fejlődő készségeiket még jobban ki tudják aknázni, ha megtanulnak programozni. A programozással fejlődő készségek a kreativitás, logikus gondolkodás, tervezés és kitartás. Szerencsére nagyon sok lehetőség van a programozás világába való belépésre ingyenes, online tanfolyamokon keresztül is, de vannak rendszeres, személyes találkozással járó klubok, ahol a szociális készségek is fejlődhetnek.

Használják a helyzetelemző módszert („A szitu lehet rossz és jó, ez lesz!”)

Ha problémával kerülnek szembe, annak súlyosságától függetlenül remekül használható módszer, könnyen megjegyezhető lépésekkel, melyeket végig kell gondolni:

· A szitu – mi a helyzet, amiben vagyok?

· Lehet – mik a lehetőségeim?

· Rossz – melyiknek milyen hátránya van?

· Jó – melyiknek milyen előnye van?

· Ez lesz – ezek alapján melyik a legjobb?

Ezek akkor is fontos gondolati lépések lehetnek, amikor gyermekünk a kortársnyomással kerül szembe. Ha rá akarják venni valamire, ez a gondolatmenet segíthet neki eldönteni, hogy jó ötlet-e a többiekkel tartani.

Vágjanak bele egy nagyobb feladatba

Nem minden tizenéves talál egykönnyen olyan hobbit magának, amellyel hosszútávon le tudja foglalni magát, de ha azt látjuk, hogy valami megtetszett neki, bátorítsuk, hogy csinálja jól: tervezzen, szervezzen, gondolkozzon előre és távlatokban. Egyrészt a gondosan megtervezett munka nagyobb eséllyel jut el a végéig, ha elakadnak a gyerekek kevésbé adják fel, másrészt bizonyos hobbiknál nagyon fontos is, mert gyermekeink biztonsága múlhat rajta, pl., ha a hobbija videók készítése és megosztása youtube vagy tiktok csatornán.

Manapság nagyon divatos hobbi az internetes tartalomgyártás a gyerekek körében. Nagyjából az összes internetes felületen való jelenlét komoly előzetes tervező munkát igényel, hogy ne kerülhessen fel olyan kép vagy videó, amely veszélyes lehet, ezért különösen fontos, hogy előre felkészítsük a kötelezően betartandó szabályokra, és folyamatosan figyelemmel kövessük internetes tevékenységeit.

Mindig bátorítsuk gyermekünket arra, hogy egy-egy kép vagy videó megosztása előtt gondolja végig alaposan, hogy

· mi a célja ezzel a tartalommal,

· ha ezt a barátai, vagy egy idegen személy látja, mit fog róla gondolni,

· a feltöltés tartalmaz-e valami olyat, amitől baja eshet neki vagy másnak

· lehetséges-e bármilyen visszaélés a feltöltött anyaggal kapcsolatban.

Csoportban minden jobb

Ebben az életkorban a kortársakkal való csoportos tevékenységek mindennel szemben előnyt élveznek. A személyes kapcsolat, a közös érdeklődés, a különböző témák megvitatásának lehetősége miatt a szabadabb légkörű szakkörök remek lehetőséget biztosítanak a közös gondolkodásra, készségek gyakorlására úgy, hogy közben a gyerekek remekül szórakoznak. Bátoríthatjuk az ilyen szakkörökhöz, közösségekhez való csatlakozást, vagy segíthetünk ilyen lehetőségek szervezésében.