„Sok” jó ember kis helyen…

Ha már karantén, gondolhatnánk azt is, hogy legalább azokkal az emberekkel vagyunk összezárva, akiket a legjobban szeretünk. De valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már, hogy jóból is megárt a sok. Hiába vagyunk szeretteinkkel egész nap, még ez is komoly stresszforrást jelenthet. Ahogy Dr. Alexandra H. Solomon párterapeuta fogalmaz, az együttlét és a külön töltött idő olyan a kapcsolatoknak, mint a ki- és belégzés. Tehát mindkettőre egyformán szükségünk van az egyensúly fenntartásához. Az alábbiakban egy, a Psychology Today oldalán megjelent cikk összefoglalóját olvashatják, melyben a párterapeuta öt tippet oszt meg arról, hogyan kezeljük az állandó összezártságot.

Tartsuk tiszteletben, hogy mindenki másképp küzd meg a nehéz helyzetekkel

Nemtől, kortól, családi dinamikától, élettapasztalattól és személyiségtől függően nagyon eltérő megküzdési módokkal rendelkezhetünk. Elég csekély annak a valószínűsége, hogy a velünk együtt élők épp úgy fognak megbirkózni a nehézségekkel, mint mi magunk. A reakciók egy nagyon széles skálán helyezkednek el, a teljes nyugalomtól a pánikig. Így könnyen előfordulhat, hogy aki éppen nyugodtabb periódusban van „megvádolhatja” a többieket azzal, hogy túlreagálják a helyzetet vagy feleslegesen pánikolnak. Épp úgy fordítva is megtörténhet, az egyik családtag számonkérheti a másiktól, hogy miért ilyen nyugodt, biztosan nem veszi eléggé komolyan a helyzetet. Ha nem tudatosítjuk, hogy ezek pusztán különböző megküzdési stratégiák, nagyon könnyen futhatunk bele komoly konfliktusokba. Próbáljunk meg inkább tanulni egymástól, átvenni egy kicsit a másik nézőpontjából, ezzel is bővítve a saját megküzdési módszereink tárházát.

Együtt, mégis külön

Attól, hogy szeretjük egymást a párunkkal, gyermekeinkkel, néha bizony szükségünk lehet egy kis egyedüllétre. Ez teljesen természetes, semmiképp ne érezzünk bűntudatot, ha egy kis magányra vágyunk és ne hibáztassuk a másikat, ha épp ő vágyik erre. Ha egy kis „térre” van szükségünk, tegyük meg. Figyeljünk rá, hogy még időben észre vegyük, kezd sok lenni a zaj vagy épp a társaság, így még finoman, szeretettel tudjuk kommunikálni a többiek felé, hogy most egy kicsit szeretnénk magunk lenni – ahelyett, hogy megvárjuk azt a bizonyos utolsó cseppet a pohárban, ami ritkán vezet jóhoz. Érdemes lehet a napirend részévé tenni, hogy a nap melyik szakában számíthatunk „magányos” időre (munka, tanulás, pihenés) – amit akár külön-külön helyiségekben is tölthetünk, ha van rá lehetőség – és mikor várhatóak közös programok (étkezések, egy film megnézése, egy esti beszélgetés stb.).

Előbb törődjünk magunkkal

Régi bölcsesség, hogy ahhoz, hogy másokkal jól ki tudjunk jönni, magunkkal is békében kell lennünk. Ez a mostani, kaotikus időszakban sincs másképp. Az úgynevezett „self care”, azaz önmagunkkal való törődés elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyünk és kedvesen, türelemmel tudjunk a körülöttünk élők felé fordulni. A mentális jóllétünkért már azzal is sokat tehetünk, ha a fizikai egészségünkre odafigyelünk. Így tehát most érdemes visszatérni az alapokhoz: egészséges táplálkozás, testmozgás minden nap, megfelelő alvás mennyiség és minőség.

Számítsunk az eddigi mentális problémák felbukkanására

Ez főként azoknak szól, akik már korábban is küzdöttek valamilyen mentális problémával, például szorongással vagy depresszióval. Teljesen természetes, hogy ezek felbukkanhatnak krízis helyzetekben. Azáltal, hogy ennek tudatában vagyunk, könnyebben megbirkózhatunk vele. Érdemes lehet előre felkészülni néhány stratégiával („Amit a másik tehet értem, amikor rosszabbul vagyok….” „Amit én tehetek a másikért, ha rosszabbul van….”). Ne feledjük, hogy máskor is túljutottunk a nehéz időszakokon! Ha pedig szükséges, mindenképp keressünk fel egy szakembert!

Kedvesen, vagy sehogy

Mindannyian érzékenyek vagyunk a körülöttünk zajló eseményekre, érző lényként folyton detektáljuk a másik viselkedését, arckifejezését és mi magunk is folyamatosan érzelmeket fejezünk ki. Krízis idején fennál a veszélye a regressziónak, vagyis „visszafejlődünk” egy korábbi – pl. kisgyermekkori – megküzdési mechanizmushoz, ami nem feltétlenül egészséges és hatékony. Természetes tehát ha ingerültebbnek, kritikusabbnak vagy cinikusabbnak érezzük magunkat. A békesség fenntartása érdekében érdemes néha inkább hátra lépni egyet és végiggondolni, hogy valóban van-e alapja a konfliktusnak vagy egyszerűen csak „bal lábbal keltünk” és ezt zúdítanánk a többiekre. Ezt a „hátra lépést” alkalmazhatjuk magunkban is, hogy megőrizhessük a nyugalmunkat. Ebben az alábbi két stratégia lehet segítségünkre:

• Írjunk le három dolgot, amiért hálásak vagyunk. Kutatások kimutatták, hogy az úgynevezett hálanapló javítja a közérzetet és a jóllét érzését nyújthatja (Emmons és McCullough, 2003).

• Írjuk le, hogy mi történik köztünk és a másik fél között, méghozzá egy semleges, harmadik szemlélő nézőpontjából. Ez az egyszerű megoldás sokat javíthat a kapcsolatok minőségén (Finkel, Slotter, Luchies, Walton és Gross, 2013).

Legyünk türelmesek egymással!

forrás: Solomon, H Alexandra Ph.D., Under One Roof: Home Together During the Coronavirus Pandemic, Psychology Today, 2020. 03. 12.